A túlsúly nem bűn! Tünet!

Aki túlsúlyos, nem bűnösebb ember, mint akárki más. Ezért külön büntetést sem érdemel. Éppen ezért a súlycsökkentés idején sem vagyunk büntetésben . Soha ne feledjük, hogy a túlsúly nem bűnjel, hanem tünet!
Aki túlsúlyos, azt miért érdemelne más megítélést, mint akinek dagad a lába, fáj a foga, a feje vagy kiütései vannak vagy gyomorégéssel küzd? Amikor van valami rendellenességet jelző tünetünk, az a célszerű magatartás, hogy a tünet alapján felállítjuk a diagnózist és meghatározzuk, hogy mit is kéne tennünk, hogy is kéne élnünk, hogy helyreálljon a harmónia bennünk, azaz megszabaduljunk attól a problémától, amit a tünetünk jelzett. Arra viszont semmi szükségünk, hogy még plusz kínzásokat találjunk ki magunknak. Attól nem lesz jobb, hatékonyabb a súlycsökkentő tevékenységünk, hogy közben rosszul (még rosszabbul) érezzük magunkat. Van bennünk talán valami önbüntető reflex? Más testi bajunk esetében ilyesmi (hála Istennek) nincs. Sokan úgy gondolják, hogy csak akkor érhetik el a kívánt testsúlyt, ha közben éhezéssel, gyakorlatilag ehetetlen ételekkel, tüdőszaggató, testgyötrő edzésekkel kínozzák magukat. Erről szó sincs! Persze a folyamat járhat kellemetlenségekkel, de nem törvényszerű, hogy így legyen. És mindent el kell követnünk, hogy ezt a minimálisra csökkentsük. Éppen ezért jó, ha megtaláljuk azokat a súlycsökkentő módokat, melyek a legkevesebb kellemetlenséggel járnak. No, ezzel véletlenül sem a csodatévő pirula várásra buzdítok, szóval még véletlenül sem! Az önfegyelem gyakorlását viszont nem sorolom a kellemetlenségek közé, és a figyelmet sem. A jó diagnózishoz figyelem, a terápiához – és nem utolsó sorban a hosszú, „jó minőségű”, egészséges élethez - önfegyelem kell. És figyelem is! Figyelem önmagunkra, a természet rendjére. Hiszen abból adódnak a bajok az egész-ségünkkel, ha valamire nem figyelünk eléggé, ha nem vesszük figyelembe a természet rendjét, nem figyelünk arra, hogy az ember milyen csodálatos, bonyolult teremtmény, hogy van testünk, lelkünk, szellemünk és ennek megfelelő igényeink, és csak úgy csukott szemmel rohanunk az életünkben, és eszünkbe sem jut, hogy „rendeltetésszerűen” kéne viselkednünk önmagunkkal. Ám a jó hír az, hogy amíg élünk, semmi sem késő! Ha abbahagyjuk az önpusztító életmódot, figyelünk magunkra, azaz a káros szokásainkat hasznosakra cseréljük egy szerencsés életmódváltásban, akkor a szervezetünk helyrehozza önmagát. A gyakorlatban, a túlsúly esetében ez azt jelenti, hogy mindenki számára összeállítható olyan étrend és olyan mozgásprogram, amely úgy hozza helyre a megbomlott rendet, hogy közben nem rak ránk még plusz terheket. Tehát elsősorban a gondolkodásunkat, a hozzáállásunkat kell megváltoztatnunk, hogy jól is érezhessük magunkat. Azaz a megoldás: pszichowellness! 