Anyám Norbi lett

Nem valami pontos dolog BMI-ben beszélni, de mégiscsak kevésbé sokkoló, mint kilóban.(Nekem legalábbis, mert nem olyan hatalmasak a számok.)
Meg egyébként sem mindegy, hogy 175 cm-es vagy egy 155 cm-es nő 75 kg. Persze az sem mindegy, hogy hány kiló háj és hány kiló hús. De ezen kívül még van sok dolog, ami nem mindegy. Szóval sokkal könnyebb kimondani, hogy 40-es volt a BMI-m, mint azt, hogy ez hány kiló volt. (No, lám, nem is mondom ki!) A lényeg egyébként is az, hogy mindez már a múlt. A jelen meg az, hogy nyomozok a titkok nyitja után. Az én titkomat megfejtettem. Most már azon a sor, hogy másoknak segítsek a megfejtésben. De ez nem olyan könnyű. Nagyon le vagyunk ragadva a diétaféleségek és a mozgásformák váltogatásának mókuskerekében. Mintha arra várnánk, mint a félkarú rabló előtt, hogy hátha kiforog egyszer a nyertes kombináció. Néha persze vannak együttállások, és olyankor ki is köp a gép néhány százast. De könnyen jött, könnyen megy. Vagy ha nem is jött könnyen (mert az is jó nehezen jön ám), de könnyen elúszik a siker, mert azt hisszük, hogy abban a van a tuti, ha továbbra is etetjük az automatát (a diétás és mozgásformás ötleteinkkel). Ha egy úton nem oda jutottunk, ahova szerettünk volna, nem érdemes többször is végigmenni rajta. Még akkor sem, ha közben már más évszak van, és változatosnak tűnik a táj, meg új ruha van rajtunk, esetleg mások az útitársak. Na, szóval ebben a témában osztom az észt. Erre mondta a fiam, hogy anyám Norbi lett. No, de nem ám! :) Ő sem gondolta komolyan. :) Csak valami olyasmi. Pszichonorbi… :)