Kalóriasűrűség II.

Még mindig le vagyok akadva ennél a kalóriasűrűség dolognál. Nagyon különös, hogy annak ellenére, hogy mennyire logikus, és milyen fontos ez a testsúlycsökkentő folyamatban, nagyon kevés szó esik róla. Szerintem érdemes ezt a kérdést egy kicsit alaposabban szemügyre venni. Kezdjük azzal, hogy nem vagyunk, nem lehetünk büntetésben akkor, amikor a felesleges kilóinktól kell megszabadulnunk. Miért is élheti meg az ember büntetésnek a súlycsökkentő folyamatot. Elsősorban azért, mert meg van fosztva az evés áldásos hatásaitól. (És ezt vegyük nagyon komolyan!) Mert enni jó. Jók az ízek, jó maga a folyamat, amikor az ízeket élvezhetjük, de még ennél is jobb, hogy magával az evéssel, a rágással, de még inkább az étel lenyelésével, azzal az éréssel, hogy egyre telik a gyomrunk, csökken a feszültség. Egyre jobban ellazulunk. Valahogy nő a biztonságérzet, eltávolodnak vagy inkább összezsugorodnak a problémák, hiszen nő a tartalékunk. „Telik a spájz”. Gyűlik a muníció, nő a bátorság, mert növekszik az erő. Nos, aki valamiféle fogyókúrát, diétát követ, az ettől az élménytől fosztja meg magát. Ettől a pihenéstől, összeszedéstől, erőgyűjtéstől, önfelépítéstől. Ezek után nincs mit csodálkozni azon, hogy a fogyókúrák rendre bebuknak. Pár napig, pár hétig, az erősebbek akár egy-két hónapig is meg tudják magukat fegyelmezni, vagy inkább megtartóztatni magukat ettől az élménytől. De aztán legyen mááár végeeee!!! Lehessen már újra átélni az evés adta megkönnyebbülést! Lehessen már végre „rendesen” enni!!!!
Viszont mindez könnyebb, ha tudomásul vesszük a kalóriasűrűség egyszerű tényét. Hány kalória van tíz deka szalonnában, királycukorban, fehérlisztben? És hány kalória van egy kiló káposztában vagy retekben, paprikában, cukkiniban, almában, ananászban, meggyben? Tapasztalataim szerint a gyomrunk elsősorban tömegben számol, nem annyira kalóriában. Hamarabb kiadja az agyunk a jelezést, hogy elég volt az étel, ha már megettünk egy bizonyos tömegű ételt. Kevesebb kalória esetén is bekövetkezik a teltségérzet. Ezért nem mindegy, hogy negyed kiló zsíros kenyér (vagy bármi egyéb magas kalóriatartalmú étel) vagy csak öt deka zsíros kenyér és húsz deka saláta kerül a gyomrunkba. (Vagy akár ennek a duplája, de arányos mennyiségben.) Az evés élménye, a lazító hatása megmarad, nem maradunk éhesek, de a bevitt kalória fel is használódik a természetes életünk során, és nem is érezzük magunkat büntetésben.