Intrejú az Új Keletben

Beszélgetés Bányai Gyöngyi, magyarországi tanárnővel: Változtassunk gondolkodásunkon

Bányai Gyöngyi egy Pécs melletti kisfaluban, Egerágon magyarszakos tanárnő. A túlsúly problémája azután kezdte foglalkoztatni, hogy egy rosszullét után az orvos javasolta, fogyjon le. Másfél évnyi saját életvitelén végzett kísérletezéssel sikerült lefogynia több mint 40 kiló súlyfeleslegét és közben kidolgozta az M-módszert a fogyásra. Gondolatait a Fogyókúra helyett pszichowellness címû könyvében fogalmazta meg, módszerét azóta többen is sikerrel alkalmazzák már Erdély területén is.

– Fogyókúra helyett pszichowellness-t ajánl a fogyni vágyóknak. Mi a pszichowellness, és miért ezt ajánlja, miért nem a fogyókúrát?
– A pszichowellness egy általam kitalált összetett szó és a gondolkodásunkból fakadó jól-létet jelenti. A szóösszetételekben a pszicho szó az emberi lélekre, a gondolatainkra, az érzéseinkre és az ezekből fakadó viselkedésünkre utal. A wellness korunk divatszava, ami annyit tesz, mint jól lenni, jól érezni magunkat. A jól-létet az emberek általában a külső körülményektől várják, azonban a hogylétünk sokkal inkább függ a külvilágra adott válaszainktól, a reakcióinktól, mint a külső körülményeinktől. Az egyetlen dolog, amit biztosan megváltoztathatunk a világon: a saját gondolataink, reakcióink a külvilágra. Ha például a célszerûtlen szokásainkat hasznosakra cseréljük, sokkal jobbá tehetjük az életünket. Ezért ajánlom, hogy fogyókúra helyett változtassunk a gondolkodásunkon, ezen keresztül a szokásainkon. Figyeljünk gondoskodó szeretettel önmagunkra, merjünk bátran szembenézni az életünkkel, akkor nem lesz szükségünk arra, hogy túlevésből igyekezzünk erőt gyûjteni magunknak és arra, hogy hájból kerítést építsünk magunk köré.

– Mióta foglalkoztatja az egészséges táplálkozás és életvitel kérdésköre?
– Amikor már elmúltam negyvenéves, a testtömeg-indexem is átlépte a negyvenet, gyógyszert kellett szednem magas vérnyomásra, és egyszer komolyan rosszul lettem. A szívem össze-vissza vert, az orvos szerint a nagy túlsúlyom okozta ezt, és javasolta, fogyjak le. Azelőtt természetesnek vettem, hogy a testem szolgál engem, eszembe se jutott, hogy különösebben figyeljek rá. A roszszullét igencsak elgondolkoztatott, és akkor kezdtem komolyan foglalkozni az addig számomra századrangú kérdéssel: az egészségemmel.

– A fogyásra kidolgozott egy módszert, az M-módszert, amit a Fogyókúra helyett pszichowellness címû könyvében részletesen taglal. Miben áll az M-módszer lényege, és hogyan ismerte fel a különféle táplálékok szétválasztásán alapuló módszer hatékonyságát?
– Amikor megkaptam a „házi feladatot“, hogy fogyjak le, akkor – mint valami stréber diáklány – mindent megtettem annak érdekében, hogy ez a lecke jól sikerüljön. Lázasan kezdtem kutatni a témában, olvastam, kérdezősködtem, felidéztem korábbi fogyókúrás kísérleteimet. Ezekből aztán igyekeztem a józanész alapján kiválogatni a legjobbnak tûnőket. Abban biztos voltam, hogy úgy érhetek el eredményt, ha az egész embert – adott esetben önmagamat – nézem és nem csak a hájat. Érdekeltek a miértek, a dolgok mélyére szerettem volna látni. Megértettem, hogy az emberben a testi (szomatikus) és a lelki (pszichés) tényezők szoros kölcsönhatásban vannak. Így, azzal párhuzamosan, hogy a miértekre keressük a választ, azaz a túlsúlyunk lelki okait igyekszünk feltárni és megszüntetni, a testünkre rakódott túlsúlyt egészséges és emberséges módszerrel kell leszednünk. A táplálékok szétválasztásának módszerével a nyolcvanas évek végén találkoztam, amikor megismertem a testkontroll módszert. Abban az időszakban, mikor előttem állt a feladat, hogy lefogyjak, találkoztam az úgynevezett kilencvennapos diétával, mely a testkontrollhoz hasonló elveivel vált sikerdiétává. Ezek nyomán alakítottam ki az M táplálkozási ajánlását. A táplálékok megfelelő társítása mellé azonban még tanácsolom a napi háromszori kötött idejû étkezést és a mozgást. A helyes táplálkozás és a megfelelő mozgás nagyon szükséges, de nem elégséges feltétele a sikernek. Az M-módszer nem egy új fogyókúra – melyet akár a könyvből, akár a honlapomról megismerhet minden érdeklődő –, hanem követhető, másolható módszer mindazoknak, akik komolyan gondolják, hogy javítani szeretnének életük minőségén.

– A könyvében terjedelmesen értekezik arról, hogy a túlsúly tünet. Miért tartja tünetnek a gyarapodó kilókat, és mit fedhet a hízás?
– Az ember testi-lelki egészségével foglalkozó szakemberek közül többen vallják, hogy a testünk állapota tükrözi pszichénk állapotát. Ezt az összefüggést segít felfedezni a csodálatosan kifejező magyar nyelv is. Nagyon sokszor átvitt értelemben fogalmazunk, de ha a kijelentésünk mélyére gondolunk, konkrét dolgokat találunk, vagy éppen fordítva. Kövér kislány voltam, és a nagymamám mindig büszkén mondta, hogy milyen szép, erős lányka vagyok. Sok évvel később, amikor kezdtem magam megfigyelni, észrevettem, hogy akkor híztam el nagyon, amikor olyan volt az életem, hogy rengeteg erő kellett hozzá. A nők gyakran elhíznak a szülés körüli időben, mert sokunkban az a kód aktiválódik, hogy a jó anya nagydarab. A férfiaknál nagyon gyakori, ha olyan beosztásba kerülnek, mely már-már meghaladja az erejüket, hogy elhíznak: pocakot eresztenek, azaz jó nagy „tekintélyt” növesztenek hájból. Sok asszony azért nem tud lefogyni, nehogy rámondják: „könnyû nőcske“ lett. Ezeket azonban nem gondoljuk át tudatosan, de mindenki felfedezheti a maga túlsúly-metafóráját.

– A közvéleménnyel ellentétben ön a gyümölcsöt teljes értékû tápláléknak minősíti. Mit gondol, miért véli az emberek többsége úgy, hogy a gyümölcs az „csak gyümölcs“ és nem táplálék?
– A gyümölcs a régi korokban sok vidéken luxuscikknek számított, mint olyan csemege, amit az étkezés megkoronázásaként, csak úgy ráadásként fogyasztunk. Most azonban minden évszakban gyakorlatilag mindenki számára elérhetők a legkülönbözőbb gyümölcsök, amelyek értékes tápanyagokat tartalmaznak, könnyen emészthetők, főleg, ha nem esszük össze mindenféle más étellel. A gyümölcsreggeli és az alkalmankénti gyümölcsnapok nagyon hasznosak, ha nem az van a fejünkben, hogy nem ettem semmit, „csak“ gyümölcsöt.

– Mi a véleménye a manapság oly előszeretettel reklámozott és fogyasztott gyorsétkezdei ételekről, a magas cukortartalmú üdítő italokról? Hát a bőséges reggeliről és a nassolásról?
– A bőséges reggeli helyett a gyümölcsreggelit ajánlom, nekem és sok sorstársamnak igen hasznosnak bizonyult. Sok túlsúlyos ember számolt be arról, ha reggel sokat eszik, nem lesz kevésbé éhes később, sőt, a reggeli bőségét „szinten kell tartania“ egész nap. Rengeteg cég él abból, hogy teljesen felesleges, sőt inkább káros „úgynevezett“ élelmiszereket gyárt vagy árul. Ezekkel a termékekkel valójában reménybeli életérzéseket árulnak, nem táplálékot: „Csak kapj be egy falatot, és fuss tovább!” vagy „Dobd fel magad egy-egy itallal, érezd magad az álmaid világában!” Azonban egy-egy pohár üdítőtől még nem leszünk a tengerparti szálloda teraszán, és a hegycsúcsot sem győzzük le néhány szelet csoki elfogyasztásával. Ezektől a rágcsálni és iszogatni valóktól könnyen függőség alakulhat ki, és az ételeket, italokat már nem csak a testünk táplálására, hanem a hangulatunk befolyásolására használjuk. A táplálék hangulatbefolyásoló szerként való alkalmazása táplálkozásfüggőséget alakít ki. Ám, ha ez szóba kerül, az emberek többsége hárítja a témát, bagatellizálja a dolgot.

– Mi az ideális testsúly, és hogyan lehet ezt elérni anélkül, hogy az ember sanyargatná önmagát?
– Akkor ideális az ember testsúlya, ha jól érzi magát akkorának, amekkora. A megfelelő önbecsülés sokkal döntőbb, mint a testtömeg. Varázsige, csodakapszula nincs, de a kötött idejû, ételtársításra figyelő étkezést kiegészítve a rendszeres, egyénre szabott mozgással és az önmagunkra irányuló gondoskodó figyelemmel, mindenki számára elérhető az ideális testsúly.

– Mit javasol azoknak az embereknek, akik fogyni nem akarnak, de az ünnepek alatti bőséges étkezések után rossz a közérzetük, nehéznek érzik magukat?
– Egy-egy gyümölcsnap mindenkinek jól jöhet, de ekkor is figyeljünk az étkezés méltóságára. Ne csak úgy elrágcsáljunk egy-egy almát, vagy futtában nyeljünk le egy banánt! Válogassuk össze a kedvenc gyümölcseinket, készítsünk belőlük mindenféle ízesítés nélkül gyümölcssalátát, üljünk le szépen a terített asztalhoz, szedjünk a tányérunkba annyit, amennyi csak jólesik. Lakjunk jól belőle reggel, délben és este! És egész nap figyeljünk magunkra gondoskodó szeretettel! Érdekes tapasztalatokban lehet részünk. Megéri.
2009. január 19. hétfő 21:36
Jánossy Alíz