Gyümölcsök és szoftverhiba

Az itt következő írást Alíz blogjában találtam. ( http://egyeljol.blogol.hu/ ) Naaaagyon jóóó!!!

Nyápic leánka voltam – legalábbis ezt így mondták akkoriban Szárhegyen, a szülőfalumban az étvágytalan, gyengeétkű gyerekekre. Azonban, most hogy így visszagondoltam arra az időszakra, rájöttem, nem is voltam annyira „nyápic”, csak éppen nem úgy akartam étkezni, ahogyan a szüleim elvárták tőlem akkoriban. Arra is emlékszem, hogy az udvarunkon rengeteg gyümölcsfa volt és nyaranta nekünk gyerekeknek a legjobb szórakozásunk a ribizli, eper, egres, málna, szilva, majd ősszel az alma, körte legelészése volt. Kaptunk is szidást érte eleget... Na ebben az időszakban lehetett a legkedvencebb pityókalevesem az ebéd, ha megrakhattam a hasam gyümölccsel, nekem bizony nem kellett semmi más. No ettől voltam nyápic. Azonban a szüleimet sem olyan fából faragták, hogy egy nyápic leánka kifoghatott volna rajtuk, így hát szívós és következetes nevelői munkával belém súlykolták: „a gyümölcs, az csak gyümölcs, rendes ételt kell enni, hanem nem nősz meg!” Ezt akkoriban még el is hittem és ifjúkoromra már olyan emberkévé váltam, aki nagy ritkán eszegetett egy kis gyümölcsöt. Na ettől voltam én óriási bajban, amikor végigszenvedtem ama bizonyos kilencvennapos fogyókúrát. Ugyanis gyümölcsnapokon szabályosan szenvedtem az éhségtől, ugyanis „csak gyümölcsöt” ettem és nem „rendes ételt”. Aztán, amikor megismertem az M-módszert a fogyásra, az egyik fenntartásom éppen a gyümölcsnappal kapcsolatosan volt. Ráadásul, az M szerint a hús-, zöldség- és tésztanaphoz hasonlóan napi háromszor kell enni a gyümölcsöt is. Azonban szöget ütött a fejemben Gyöngyinek egy mondta: „a gyümölcs teljesértékű táplálék, nem csak gyümölcs”. Elgondolkodtam rajta – most már bevallhatom, meglehetősen szkeptikusan –, de mivel természetemből adódóan kíváncsi ember vagyok, úgy véltem, egy próbálkozást megér. Hátha mégis igaza van, hátha csak egy szimpla szoftverhiba, hogy a gyümölcsöt nem tekintem ételnek. Adott is néhány tippet, hogyan lehet „kiírtani a vírust a szoftverből”, ami mindegyre azt a parancsot adja: „a gyümölcs nem étel, csak gyümölcs”. Egy reggel könnyesre röhögtem magam, miközben egy tálba aprítottam a gyümölcsöt, megterítettem az asztalt, tányért, villát raktam és aszontam, na most aztán „megadom a módját” épp úgy, ahogy Gyöngyi tanácsolta. Igyekeztem is minél többet enni a salátából, hiszen délben is „csak gyümölcs” lesz, sőt estére is. Nagyon meglepett, hogy egytányérnyi gyümölcssalátánál többet nem tudtam megenni belőle. Még inkább meglepett, hogy tinédzser lányom úgy vett belőle, mintha ez lenne a világ legtermészetesebb dolga. Sőt meg is dícsért: „anya, máskor is készítehetnél reggelire ilyen finom gyümölcssalátát”. Na puff neki! Aztán az is meglepett, hogy délig eszembe sem jutott, hogy ennem kellene, aztán vacsorára is jóllaktam egy tányérnyi gyümölcssalátával. Azóta ételnek tekintem a gyümölcsöt és nem nassolnivalónak. Sőt, imádom a gyümölcsnapokat, mert ilyenkor nem kell főzni. Hihihi...

Na, hát mindezt azért írtam le, mert ha netán valaki magára ismer a fennebb leírtakban, jobb ha tudja, egy gyermekkorban „beültetett vírus” okozza a „szoftverhibát”, amitől azt hiszi, hogy a „gyümölcs nem étel, az csak gyümölcs”. Ki kell írtani a meghibásodást okozó vírust, és máris normálisan fut a program – a számítógépben is szoktunk néha vírusírtást végezni, miért ne tennénk rendet a saját szoftverünkben, az elménkben!?